Nem igazán értem, hogy mióta vagyok ennyire empatikus, de múlthéten mindenki lelkiállapota rajtam ragadt...
Pechemre csupa szomorú, gondterhelt ember volt körülöttem...rendesen rámragadt a szomorúság, meg a mélabú.
Katona sem volt túl nagy formában, feszült meg ideges mindenféle munkahelyi (faszság) dolog miatt, és akkor az én kis lehúzott lelkemmel próbáltam tolni az ő seggét is, hát nagyjából pénteken fel is adtam...
Ma meg tök indokoltan hagytam el magam, mert holnap megint megy el három (!!!) hétre, és megint egyedül~egyedül leszek...
A hétre az a házifeladatom, hogy összerakjam magam, elolvassak legalább egy könyvet, és hogy állítsam be a helyes egyensúlyt a munkában (irtó gázok vannak). Hát... Majd jól igyekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése