Nagyon szomorú, nagyon fáradt volt a múlt hét, ideges kapkodásba, meg nagy sírásokba ment át minden nap...
Borzasztóan keveset aludtam, és csak abban tudtam bízni, hogy nem baszok el a melóban semmit, mert most ott is totál puskaporos a hangulat, bolhából elefánt csinálás van, meg nettó agyfasz... Közben dobált a hét ilyen 'jóságokat', hogy R belém áll, és nem tudok ezzel mit kezdeni, közben küzdök azért hogy mindenre, mindenkire, mindenhol legyen idő, hogy Sütinek jó napjai legyenek, hogy Katona ne azt érezze, hogy egy (max) 30 %~os idegroncs van mellette... Fogalmatlanul csak megyek és csinálom, és ijesztően üres vagyok...
Néha már sírni sem tudtam, csak erőltetett hüpögés volt, (mondjuk amikor igen, akkor nagyon), és szombaton sikerült annyira lerészegedni, amennyire talán úgy tíz éve nem, és igazából az sem volt jó ... Nem jó semmi, elromlott minden, rosszul csinálom a dolgokat, de nem tudom hogyan kellene jól... Nagy mély szomorúság van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése