2017. február 21., kedd

A nincsről

Hát... Semmi nincs... Mennek bele a szemembe az üres képek. Nincs ott az ágya, nincsenek ott a tálkái, nincsenek ott a játékok, nincs ott Ő... Sehol sincs... Közben meg vannak a rutinos berögzült mozdulatok, nyúlnél, szólnék, adnám, vinném és akkor megint ott a nincs. És az agyam valami elbaszott ötperces memóriával dolgozik, mert ahogy magamra szólok, a következő mozdulat már megint ő lenne.

Ma inkább haza küldtek melóból, tegnap meg simán csak elájultam, nyilván én vagyok a hülye szombat reggel óta nem ettem.

Baszdmeg ez szörnyű! Néha a parkettát kocogtatom mert hiányzik a kis lépése is...

4 megjegyzés:

  1. Annyira nagyon sajnálom. :-( Ölellek. <3

    VálaszTörlés
  2. Átérzem. Megkönnyeztem a soraid.
    Ezért nincs kutyám 6 éve. Én ezt nem bírnám ki újra. Iszonyat sz*r érzés.

    VálaszTörlés
  3. újból sírok ... Süti :-(

    VálaszTörlés
  4. Csak most értem ide.. Annyira nagyon .. tudod. :( Veled érzek, ölellek! :( <3

    VálaszTörlés