Kellene egy kis drukk

Elég durva heteim voltak, és még ezt is túl kell élni, de aztán megbeszéltem magammal, hogy hétfőtől egy kicsit igyekszem megnyugodni.

Kurva nehéz hetem lesz, holnap lesz a boltátadó leltár... Ami után hivatalosan is enyém a pálya, enyém a felelősség... Igazából a mai napig nem értem, miért én, nem hiszem hogy alkalmas vagyok rá, kurva jó csapatjátékos vagyok , de nem vezető, kell e mondani, hogy félek tőle?  Hogy azért a főnököt mindig illik utálni, és nem tudom, hogyan kell úgy főnöknek lenni, hogy majd ne utáljon senki. (igen, kapok egy boltot és én ettől félek a legjobban!  :) vajon elég érett vagyok e hozzá?)

Szóval  ma délelőtt még adok magamnak egy kis időt, amit csak magamra szánok, délutántól pedig a melóé ez a hét.
Holnap éjszakába nyúlóan toljuk a leltárt, és csütörtökön már kezd is az új lány, jó esetben egy hónap mire betanul, addig se szabi se semmi!  (na jó...ettől is félek)

Közben nagyon kellene itthon is jól csinálni a dolgokat, hiszen ketyeg az a kibaszott óra, és kellene a családot is jól kezelni, mondjuk ők épp meg vannak vadulva, esküszöm mintha összeesküdtek volna ellenem, és direkt nehezítenék az életem.

Valahogy megint azt érzem, hogy ebben a történetben épp én nem vagyok sehol, hogy rám nem figyel senki, közben meg tök kellene, hogy valaki azt mondja, hogy kettőt se fossál mucika, nem lesz semmi baj... Esküszöm elég lenne ennyi, egy kis biztatás, egy kis megerősítés. De hogy ugye kit érdekel?

Mindegy, van hero playlist~em, túlélem... Ezt is :)