Egyenlőre nem egy kisimult évnek indul 2017, de adok neki esélyt meg időt, hogy jó legyen...
Szóval miután majdnem átordítottuk magunkat 2017~be, elsején este nyolc körül nagy sírások után koccintottunk az új évre, elég bonyolultak vagyunk, eléggé elszoktunk egymástól, plussz egy kis ez meg az, hát... Rajta vagyunk a dolgon de hogy ugye kell sok sok idő, de hogy nincs... Idén is futok magam után, és látom én, hogy hol csúszik el a mutatvány, csak egyenlőre nincs rá gyógyszer, de lesz... Egyszercsak.
Sütivel is újra futunk mindenfelé orvosokhoz, mert a szilveszteri hányás~fulladás nem akart elmúlni, minden este produkál egy pár perces ilyet, egyenlőre úgy néz ki mandulagyulladás, de egy antibiotikum kúra után sem javult túl sokat, és ha ez nem lenne elég most a másik lába fáj, oka ismeretlen, én meg totál be vagyok szarva, hogy elkezdődött...???
A családomról meg már nincs is pofám írni, mert esküszöm azt hiszitek túlzok, de sajnos nem...
Felmerült a napokban, hogy vissza megyek a pszicho nénihez, de aztán rájöttem, hogy igazából egy nagy baráti beszélgetésre lenne csak szükségem, de hogy mindenkinek így indul ez az év, kurvára senki nem ér rá a lelkemre... Sírni kellene egy nagyot, de ijesztően nem megy, pedig próbáltam az összes jól bevált módszert, száni...
Munka... Hát az is nagyon nehezen indul, rengeteg változás jön, próbálunk felkészülni, előre dolgozni, kicsit esélytelen a dolog, ez meg viszi el a maradék kedvet is, és amúgy felmerült bennünk Kishisztissel, hogy a változások rengeteg plussz munkát hoznak, és ehhez mérten tök méltatlan a fizetés, és márciusban megyünk asztalt verni :)
Szóval röviden, zanzán ennyi, mögötte meg sokkal több, majd próbálom jóóóóóól kiírni magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése