Az a baj, hogy mindent természetesnek veszünk.... Hogy folyik a csapból a víz, hogy nem fáj a fejünk, hogy süt a nap, hogy hallom a zenét, hogy van családunk, hogy vannak barátaink...
És ami van, az már a miénk, már nem kell érte hálát adni, mert már van.... Aztán ha egy reggel arra ébredünk, hogy a 'listánkról' hiányzik valami, vagy valaki, akkor jön a miért nem figyeltem rá jobban, miért nem vigyáztam rá, miért nem hívtam fel tegnap...
Meg kell egy kicsit állni, elgondolkozni, mi mindenünk van, és miért lehetünk hálásak az életben! Azoknak akiket szeretünk, ezt tudniuk, érezniük kell!
Legyen idő egy látogatásra, egy jó szóra, egy üzenetre, egy ölelésre, egy mosolyra! Erre mindig legyen idő! Nem majd holnap, most, ma!
Szia Eri! Jó utat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése