Annyira nagyon jó volt az elmúlt négy nap....
Pénteken hazajött Katona, és végre a mosolygós, bújós cuki Katona... Büszkeség, meg megkönnyebbülés, nagyon jó volt... Kábé egy óráig, amikor nagy bátortalanul közölte, hogy akkor kedden irány a határ...
Mondjuk itt egy percig nem kaptam levegőt (hát ezt a kibaszást...), egy percig meg levegővétel nélküli káromkodtam... Aztán végülis lenyugodtam, ez van, nem akarom elcseszni a hétvégét!
Elmentünk vacsizni, sokat nevettünk, szombaton elkísért a búcsúztatóra... Nagyon sokat jelentett, hogy ott volt velem, fogta a kezem, meg adta sorba a zsepiket, és mikor hazaértünk beszéltetett, mert tudta, hogy most ez kell nekem.
Pihentünk, nagyot sétáltunk a Zebbel (aki úgy elfáradt, hogy kézbe kellett felhozni azt a formás kis seggét a negyedikre), ettünk pokol csípős pizzát, vasárnap is olyan cukik voltunk együtt, hogy még én is meglepődtem, barátoztunk egy kicsit, meccset néztünk, és ma még főzött is nekem szóval awww......!!!!
Ööö.... Mármint, tudom ez így normális, és így oké, csak nálunk az elmúlt hónapok másról szóltak, hol a határ miatt, hol a továbbképzés miatt, hol mert hülyék vagyunk mind a ketten, de hogy most megint a régi 'MI' voltunk, és annyira nagyon jó!!!
És igen, ma elment, de annyira nagyon feltöltött ez a pár nap, hogy kibírom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése