A csütörtöki donna~madonna telefonbeszélgetés óta nem beszéltünk, küldött pár totál semleges sms~t*, amire voltam annyira jó fej, hogy válaszoltam, nyilván totál semlegesen! (kicsit az oviban érzem magam).
Pénteken este még kicsit elszállt az agyam, hogy bazdmeg, most tényleg nem jött haza?
Tegnap meg már csak nyugalmat éreztem, hogy jó ez így, hogy nem jött.
Valószínűleg az első szónál össze durrantunk volna, így viszont jövő hétvégéig van idő megnyugodni. Nekem főleg egy mondatát kell elengednem, neki meg valószínűleg azt, hogy úgy ordítottam vele a telefonba, ahogy a torkomon kifért!
Igazából azt nem látja, hogy az én mostani viselkedésem válasz valamire, és nem az van, hogy itthon ülök és kitalálom, hogy hú mit csináljak, jaj annyira unatkozom, óóó, megvan, csináljunk egy hatalmas balhét!
Amúgy meg tényleg azon a szinten tartok, hogy ha nem (történik valami csoda) változik semmi, akkor be kell fejezni. . .
*azt nem tudtam letiltani a telefonon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése