Annyira ordítok belül, hogy már látszik... Pedig esküszöm mosolygok meg minden, de hát az arcomra van írva minden!
És felhívnám és üvöltve kérném rajta számon ezt az egészet, de mégsem teszem! Nem félek az oroszlán bajszát cibálni ha kell, de tudom a válaszokat! Építeni nem tudok, rombolni meg már hová és mit? Marad a várakozás, hogy majd pénteken haza jön és megbeszéljük... És persze legbelül tudom, hogy nem, nem fogjuk! Sőt lehet hogy egyáltalán nem fogunk beszélni! Úgy ordítok legbelül, hogy arra szavak nincsenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése