Hát az történt a héten, hogy nem történt semmi!
HétfőN még világmegváltó tervek voltak, ablakpucolás, tavaszi nagytakarítás stb. Ehhez képest a nappali még mindig úgy néz ki, ahogy hétfőN hagytam, amikor az unokaöcsémék jöttek a kicsivel, én meg szét húzkodtam a bútorok nagy részét, hogy legyen hely a gyereknek.
Katona nem jön haza hétvégén, meglátogatja a tesójáékat, szóval a tűzhely is pihen, mert nincs az az isten, hogy a magam kedvéért főzzek bármit is!
Aztán az is történt tegnap, hogy felhívattak a főnökséghez hétfőre... Felajánlják azt a bizonyos széket... Nem akarom... Van bé terv, de egyenlőre úgy látszik el kell fogadni!
Kicsit rezignáltan nézek magam elé, már nagyjából semmi sem érdekel, hát ez is egy szint!
Annyi sikerélményt tudok csak elkönyvelni, hogy ugyan kis segítséggel, de ki aludtam magam a héten!
Hát így ennyi!
De az miert baj, hogy ugy gondoljak, alkalmas vagy egy nehezebb feladatra? Vagy nem eri meg anygilag, mert alig tobb penz, tul sok macera es sok felelosseg?
VálaszTörlésHát pontosan így, ahogy írod! Egy tizesért plusszba horror nagy felelősség! Mondjuk per pillanat úgy érzem ez nem pénz kérdés, ha jelentősen több lenne a fizetés sem szeretném csinálni, de egyenlőre úgy tűnik el kell vállaljam!
VálaszTörlés