hogy ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni!
Az úgy történt, hogy kitaláltuk családilag a tesómékkal tegnap este, hogy lemegyünk a balcsira, megnézzük a nyaralót, hogy minden oké e, eszünk egy fagyit, örülünk a jóidőnek stb.
Reggel hív a nővérem, hogy kurva nagy gáz van, azonnal rohanjak át Papához, mert eltört a válla még csütörtökön... Wtf? Mondom neki itt valami félreértés van, én este beszéltem vele telefonon minden oké volt, nyilván mondta volna ha baj van! De hogy de és most beszélt vele és eltört a válla... Közbe persze már cibáltam magamra a gatyát meg a cipőt, felmarkoltam a kulcsOM és robogtam lefelé a lépcsőN... Közben már magam előtt láttam, hogy arra lépek be a lakásba, hogy a Papa a katonai övét fájdalmában ketté harapja és hasonlók! Feltéptem az ajtót, Papa békésen olvas a fotelbe, megkönnyebbülés, wtf fej, hirtelen az ugrott be hogy most volt április egy, lehet hogy az idióta tesóm 'kicsit' túltolta a poént?
Kérdezem Papát, hogy mi történt, erre bazmeg halál nyugodtan közli, hogy nincs semmi baj, 'csak' eltört a válla... Mondom neki, vetkőzzön, had nézzem, nyilván nem vagyok orvos de azt sejtettem, ha törés lenne már beszart volna a fájdalomtól és nem a népszavát olvasgatja csendesen!
Közbe elmesélte, hogy elakadt a papucsa a fürdőküszöbbe, megbotlott és vállal tompított a tusoló sarkán... Az tény hogy olyan véraláfutást sikerült összehoznia, hogy ilyet festeni nem lehet.
Mondtam neki semmi pánik irány a baleseti! Ja, hát neeem, ő majd holnap (!!!) elmegy egyedül, hagyjuk szegény orvost (figyelj itt még szegény orvos..aztán..), hát fáradt az, meg hétvége van ne zavarjuk, majd holnap.... Muhaha! Mondtam neki, hogy ez nem alku tárgya, öltözik és megyünk, vagy össze kötöm kezét, lábát és viszem!
Be érünk a balesetire, első kör röntgen, váll és felkar!
Az, hogy mennyit vártunk teljesen lényegtelen.. Hát ööö... Öt és fél órát összesen míg ott voltunk, de hogy ugye ki számolja ezt!
Végre jött az orvos, nagyon cuki fiatal orvos volt amúgy, tök normálisan türelmesen elmondta, hogy (nyugodjunk le a picsába), nincs törés, zúzódás, krém, borogatás, gyulladáscsökkentő, két~három hét és rendben jön...
Nna... És akkor az én Papám hirtelen átváltott vérnyuggerbe, és ki oktatta a megye egyik legjobb sebészét (ha nem említettem volna), hogy az tudni illik nem úgy van ám!!! Hát neki törése van, ez félre nézte az orvos... (ennél a pontnál kívántam először, hogy nyíljon meg alattam a föld), követelte, hogy az alkarját is röntgenezzék meg, mert ha nem a válla, akkor az törött el... Baszki...
Kicsit úgy éreztem, hogy egy cuki gipszre hajt a Papa, annyira küzdött az újabb röntgenért... A doki meg baszki bele is ment, mert tény, hogy ott is kék ~zöld ~hupilila volt, de baszki nem törött el...
Röntgen második kör...
Megint vártunk, sokadik órája, és Papa meg idegállapotba hozta magát, és az otthoni, szegény kis orvos, ne zavarjuk az orvost, hát hétvége van duma a feledés homályába veszett és szidta mint a bokrot, én meg közben azt mantráztam magamban, hogy nyugodt vagyok, nem leszek ideges stb.
Orvos második kör, közölte hogy csupa jó híre van, még mindig nincs törött csontja az én Papámnak... Hát azt a csalódott arcot látni kellett volna, hogy nincs? De biztos? (geci... Nyílj meg föld kérlek)
Ezek után néhány recepttel a kezünkbe távoztunk... Én úgy éreztem magam mint ... Mittudom én...
(és igen, tudom egy paraszt vagyok, de nagyon halkan hozzá teszem hogy Katonával maradt három kibaszott óránk mielőtt visszament)
