2018. június 1., péntek

A csend mindig gyanús

Végre hazaestem melóból, mentünk egy kört Kobával, és semmi mást nem akartam csak letusolni és elfeküdni az ágyon!

Vettem ki a szekrényből friss törölközőt, beálltam a víz alá, főztem egy kávét, és bevackoltam a nappaliba, épp hátra dőltem volna, amikor megütötte a fülemet  a csend... 😃 aha... Hol a gyerek?

Hívom, semmi... Kimegyek, keresem, szólok neki, semmi... Zörgetem a juti falatos zacskót, semmi... Benézek minden kis bùvóhelyére, sehol senki...

Még a víz is lefosott, hogy hol van, az ajtó zárva van, hát ki tuti hogy nem ment...
Tíz perccel később, amikor már semmire nem tudtam gondolni, benéztem a szekrénybe... Angyalom.... Hát bemászott, és ott aludt az alsó polcon...

Kivettem és megmutattam a négy (!) ágya egyikèt, hogy talán itt kényelmesebb lesz.

3 megjegyzés:

  1. Tündéri
    Én gyesre mennék vele, azt nem lehet?

    VálaszTörlés
  2. édes bogár!
    a profilképen látható öregúrral én ezt hányszor játszottam már el reggel, munkába indulás előtt! egy alig 40 m2-es lakásban! kizártam volna az erkélyre?? nem! végignéztem az összes búvóhelyét (a szekrény nálunk már bevett hely. :) ) a bejárati ajtót még ki sem nyitottam! vagy mégis? úristen! sehol sincs!
    na én ilyenkor szoktam bex@rni...
    legutóbb a szekrény tetején lévő bőröndbe (izé, nincs máshol neki hely; a szekrény tetejére meg egyszerű feljutnia..) bújt be. ha nem kapaszkodok fel megnézni a bőrönd tetejét, ami szintén kedvenc hely, sosem találom meg!
    az egy másik sztori lehetne, hogy azt azért végignéztem volna, hogy tornászta be magát a bőröndbe! :D

    VálaszTörlés