Tired af

Vajon mennyire vagyok fáradt*, ha elindultam Kobával a teknős utolsó oltását beadatni, és az állatorvosi rendelő előtt vettem észre, hogy nyomorult teknőst otthon hagytam???

*megfigyeléseim szerint, a három harmincas** kelést szerdáig tolerálja az agyam, onnét se kép se hang, zombi üzemmód

**annak, aki az ötórai nyitást kitalálta (és letilt a vagány pólókról), annak bizony a kurva anyját.

Most miért?

A főnököm szerint többet inkább ne vegyem fel ezt a pólót munkába...

:(

10 nap

nah szóval :) hááát tíz nap...

Az előzményekre tekintettel -amikor is az utolsó beszélgetéseink egyikében elhangzott, hogy nem vagyunk együtt, és hogy a szeptemberig csak a lakásról és Kobáról akar velem beszélni- nyilván amellett, hogy rohadtul megörültem neki, amikor megláttam az ajtóba, azért a sportszelet is becsúszott a bugyiba, hogy most akkor itt most mi fog történni.

Az első nap olyan zavarban voltunk mind a ketten, mint az állat, ő igyekezett ezt leplezni, én meg nem vagyok ekkora színésznő, és este mondtam is neki, hogy bocs ha hülyén viselkedek, de nem igazán tudom, hogy most hogyan is kellene ezt jól kezelni.

Hála égnek másnap reggelre oldódott a feszkó, és hát nagyjából mindenre fel voltam készülve, de arra, hogy ennyire normális-kedves-cuki lesz... hát nem igazán számítottam. 

Igazából nem kellene nekem ezeken már meglepődni, mert mindig-mindig ez a forgatókönyv, hogy amikor távol van, igazi paraszt módjára viselkedik, aztán amikor hazaér, akkor meg tök más, de hogy azért ez most így töményen három hónap volt.

Ebből a 10 napból nem tudok hű de nagy dolgokat kiemelni, csak olyat, ami nagyon hétköznapinak tűnhet egy normális kapcsolatban élőnek, de nekem bizony nagyon nagy dolgok voltak ezek újra... apró és kevésbé apró figyelmességek, gesztusok, kedvességek, nem akarok róla beszélni, de pár nap múlva mégis elmondom magamtól típusú beszélgetések.

Összességében nagyon jól működtünk együtt ebben a tíz napban, imádja Kobát, nagyon tetszett neki, hogy milyen kis okos, kedves és jól nevelt kis kölyök.

(és igen baszdmeg, lebuktunk az ülőgarnitúrával (is), és ugye itt pánikoltam már egy hónapja, hogy ebből oltári balhé lesz, és nem is volt, majdnemhogy röhögött az egészen, hogy hát na kölyök, tudtuk, hogy nem ússzuk meg károk nélkül)

Láttam rajta, hogy tényleg jól érzi magát (velünk) itthon, hogy jó itthon lenni, és nem is akartam lerohanni a gondolataimmal, de azért éreztem, hogy mielőtt visszamegy, azért van mit megbeszélni, és indulás előtti este egy pohár bor mellett próbáltam neki mindent elmondani, amik nélkül semmiképp nem szerettem volna megint elengedni.

Túl sok választ nem kaptam, de most mégis könnyebb, mert kimondtam, mert láttam közben az arcát, mert tudja amit szerettem volta, hogy mindenképp tudjon.

A búcsúzás az megint filmbe illő volt :D annyi külömbséggel, hogy most közönségünk is volt, gyakorlatilag az egész pályaudvar minket nézett, ahogy ő a (kurva) szexi egyenruhájában és két hatalmas zsákkal öleli a síró nőt (engem), miközben a cuki kutya ugrál a lábunk alatt :)

Nehéz... de mégis könnyebb

Kérek egy drukkot

Reggel fél hétkor out of blue, nyílt az ajtó, és ott állt Katona....

(az, hogy Koba bepisilt, az egy dolog, de majdnem én is)

(nem baszdmeg, nem szólt, hogy haza jöhet)

Egyenlőre nem tudok semmit, csak hogy tíz napig marad, azóta alszik... Szóval lécci kezeket csuriba, jó?

P.s.:
Bassza meg hogy tudtam, hogy most kell széket venni....
Ugyanitt, vajon tíz napig nem mozdítja el a  díszpárnát, amivel a karfán lévő foltot takargatom diszkréten?

Demiééért?

Tegnap elmentem, vettem két új széket....

Ma megint elmegyek, és veszek két új széket...

Sensitive

Ha valaki nekem öt évvel ezelőtt azt mondja, hogy kibőgöm a lelkem egy teknősért, szerintem simán kiröhögöm, mert tényleg nagyon imádok minden állatot, de hogy na.

Ugye nekünk van két sárgafülü ékszerteknősünk, a Turbó meg a Rambò, akiknek az a történetük, hogy anno, amikor jártunk az állatkereskedésbe Sütinek kajáért, Katona mindig párás szemmel nézte a tekiket, és mondta, hogy majd ha nekünk egyszer sok pénzünk lesz, akkor majd lesz teknősünk.
Én ebből arra következettem, hogy drága dolog a teknős tartás, és amikor jött a hatodik hónapfordulónk (!!! Igen, ekkora volt a szerelem, hogy minden ilyet megtartottunk :)~ régi szép idők), szóval elmentem a kereskedésbe és vettem egy teknőst, aki később kapott párt, akváriumot, sziklát, meg mindenfélét, ami így kezdő szett.

És akkor ezek a teknősök így lettek, különösképpen nem tudok hozzájuk kötődni, ott vannak, napoznak, esznek, és baromi gyorsan teliszarják az akváriumot, ami bazi nagy és rohadt nehéz, és tök macera takarítani őket, ami az esetek kilencven százalékában az én feladatom, mivel Katona alig van itthon.

És akkor ma reggel arra keltem, hogy a Turbó felfordult a vízben, és nem mozdul... És akkor tök szomorú lettem hogy meghalt, és először csak kicsit, de nekiálltam bőgni, hogy csóró ott úszik és hogy mi történt, és akkor kerestem dobozt, hogy akkor kiveszem és leviszem eltemetni, megyek oda a dobozzal, nyúlok érte, és megmozdult!!!  (oké, hirtelen tök beszartam), és akkor megfordítottam, és mind a két szeméN ilyen fehér valami volt, elég szarul nézett ki, be is volt dagadva, de legalább élt, és akkor kitört belőlem a zokogás (!!!), hogy szegény teknős, megfog halni, ez biztos piszkosul fáj neki, meg újra és újra felfordult, úgyhogy bedobtam a dobozba és elvittem állatorvoshoz (neröhögj).
Kiderült, hogy nincs akkora baj, rosszul etettem őket, és az egyoldalú táplálkozás miatt túlszarusodott az egész teknős, többek között a szeme alatt is be'pikkelyesedett', ezért durrant be a szeme, úgyhogy a (2700 forintos)  teknős kapott két szurit 3000~ért, és még három hétig vissza kell vinni szurira (igen, jól számolsz, az 12 ezer összesen), és nem lesz semmi baj meggyógyul.

Szóval csak azt szerettem volna elmesélni, hogy szerintem egy kicsit érzékeny vagyok....