Hisztisék mennek nyaralni az egész családdal, és megkérdezte, esetleg nem vállalnánk e el arra a tíz napra az anyukája kutyusát.... Egyébként egy imádnivaló kis pincsi, nem sok vizet zavarna...
És akkor így elsőre az volt bennem, hogy hát miért ne, nekik segítség, nekem öröm, kutyázunk kicsit.
Aztán tegnap szólt Katona, hogy szedjük össze Süti cuccait a tárolóba, válogassuk át, mit szeretnénk megtartani, mit viszünk ki a gyepire, és mi az ami nem kell... 15 hét után úgy vágott arcon, hogy újra láttam a kis holmijait, hogy többször visszajöttem a lakásba, hogy én ezt nem akarom végigcsinálni, aztán persze újra meg újra megint kimentem, nehogy Katona valami fontosat kidobjon...
Szóval azt hiszem nem fog menni ez a kutya szitterkedés... Tíz nap alatt simán elkezdenék kötődni hozzá, aztán újra megszokni, hogy nincs itt egy életke a lakásba... Hát..
Szia, én úgy oldottam meg, hogy még aznap! Elpakoltam mindent. A sokk miatt nem voltak érzéseim, gondolataim, automatán működtem. Tudtam, hogy utána nem lenne erőm.
VálaszTörlésAz élet 3 hónap után próba elé állított, szüksége volt egy kis életnek ránk. Bebuktuk, itt boldogít.. Nem mondom, nagyon nehéz még mindig, de valamennyit enyhült. Próbáljátok meg. Gabi
Mi is összeszedtünk mindent még aznap...csak éppen a lépcsőházi közös tárolóig jutottunk vele, de most hogy cukiszomszédék költöznek, kicsit össze pakoltuk mi is a cuccainkat
VálaszTörlés