Egyébként egy nagyon tökéletes hétvégét sikerült összehozni, már~már nyálasan tökéletes volt!
Pénteken egész időben ért haza Katona, így együtt főztünk, tök ügyesen a kezem alá dolgozott, és közben megbeszéltük kinek milyen (szar) hete volt, kaja után nyilván jól kidőltünk, Süti hol rajta aludt, hol rajtam, elég cukik voltunk na!
Aztán este együtt mentünk le sétálni, és a hidegre való tekintettel ittunk egy forraltbort, aztán már csak elvoltunk a legpuhább pléd alatt, és sokat~sokat beszéltünk mindenről.
Szombaton megvettük a gyerekeknek az ajándékokat, mondjuk kábé az összes hajam kihullott, amikor már két órája mentünk körbe~körbe és semmi szépet és/vagy értelmeset nem láttunk, utána enyhe nyomásra beugrottunk a nővéremékhez.
Aztán vasárnap jött a savanyú rész, amikor képeket mutatott messengerből, amit a tesója küldött a gyerekekről, ahogy épp bontják ki a mi Mikulásunk ajándékát, és akkor ahogy vissza lépett a képektől, elcsíptem a beszélgetésükből egy~két félmondatot, ami iszonyatosan rosszul esett, (a tesója mondatai) és persze rohadt rosszul játszottam, hogy nem láttam semmit, és akkor ezt is jól átbeszéltünk, és hát elég büszke vagyok magunkra, mert nagyon felnőttesen rágtuk át, egyikőnk se kapta fel a fost, mindenki kimondta amit gondolt és bár kényes a téma, nem ugrottunk egymásnak.
Szóval akár meg is nyugodhattam volna, de amikor este visszament, viszketett a tenyerem, hogy írjak a tesójának egy üzenetet, de megbeszéltem magammal, hogy nem fogok magyarázkodni... Ettől függetlenül szarul esik, de lehet, hogy nem kell mindig mindent tisztázni... ??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése