Szombaton átjött az újszomszéd, hogy azt mondja tudnék~e esetleg egy kicsit halkabban porszívózni (WTF?), mert most tartják a gyerekek szülinapi zsúrját.... Hát baszki.... Mondtam neki, hogy csak ilyen mezei porszívóvónk van, nincs rajta hangerő gomb, sőt mute se, de mindjárt végzek.... Na aztán ahogy az ajtót becsuktam, úgy basztam fel az agyam, hát miafasz? Úgyhogy egymásután négyszer lejátszottam nekik a házimozin hetvenhármason (!!!) a Halász Jutkás boldog szülinapot! ~hangosanröhög~
Aztán ezen az egészen sikerült annyira felhúzni magam, hogy újra azt éreztem, hogy ki akarok menni a világból, úgyhogy kértem kölcsön egy kocsit (mondjuk amilyen idegállapotban voltam (Máónika), én nem biztos, hogy adtam volna magamnak autót) fogtam a zenémet és elindultam, toltam neki, ahogy egy ezres Suzukinak csak lehet 🤘🤘🤘, és iszonyat felszabadító érzés volt, ahogy suhant a kocsi, ordított a volbeat, én meg artikulálatlanul énekeltem :)
Hazafelé mondjuk már kurvára bőgtem, de jót tett... A vezetés is meg a bőgés is, estére némileg helyre állt a lelki béke.
Rengeteg dolog bánt... Ha nem engem bántanak, akkor (akaratlanul) én bántok másokat... Hát... Ezt most így nem tudom leírni mert.... Lehet meghívóssá kellene tenni a blogot, hogy végre őszintén le tudjak írni dolgokat... Nagyon nagyon sok most minden, de így, nem tudom csak úgy ide írni...